elő [1]
elő [1] [e] főnév -t
1. (csak -vel ragos alakban) (ritka) Elülső rész, főleg ruhán. Selyemruha, csipkés elővel. Orosz nemzeti öltönyt viselt, gyöngyökkel hímzett elővel. (Jókai Mór)
2. (tájszó) Megmunkálandó földdarabnak 60–80 lépés hosszú része. Egy előt megkapáltunk. || a. (tájszó) Egy kaszavágással felfogott fű v. gabona. Igen nagy előket vág.
Szóösszetétel(ek): ágyelő; kézelő; névelő; nyárelő; őszelő; tavaszelő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
