előkelőség
előkelőség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Az előkelő (I. 1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg. Gőgös, nagyúri, pompázó, rikító előkelőség. Megjelenése, öltözéke, modora csupa előkelőség. A szenvedő arc nagyon kitünteti az előkelőséget. (Jókai Mór) Így ni, most már van annyi előkelőség a szobában, amennyi egy vértanú ezredes … özvegyétől elvárható. (Csiky Gergely) || a. (csak egyes számban) Vkinek, vminek előkelő volta. Megjelenésének, modorának, öltözködésének előkelősége; gondolkozásának előkelősége. Stílusának előkelőségét minden bírálója elismeri. || b. (csak egyes számban) Előkelő modor, magatartás, viselkedés; előkelősködés. Nem szeretem az ilyen előkelőséget. Nagyképű előkelőséggel beszélt, nyilatkozott.
2. (választékos) Előkelő személyiség. Közéleti, szellemi, társadalmi előkelőség; a megye valamennyi előkelősége; a városka előkelőségei. Megjöttek az előkelőségek. Sok előkelőség jelenlétében maga a pozsonyi alispán mondta az első pohárköszöntőt. (Mikszáth Kálmán) Nem voltunk hadvezérek, tisztek, előkelőségek. Még katonák sem voltunk. (Kuncz Aladár) Megjelent több közéleti előkelőség. (Kosztolányi Dezső)
előkelőségi.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
