ernyős
ernyős [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <személy>, aki ernyőt (1) tart a kezében. Ernyős férfi.
2. Olyan <dolog>, amelynek ernyője (1, a, b, c, 2, 4) van; ernyővel ellátott, borított, fedett. Ernyős kocsi, lámpa, növény, virágzat. A tanyaiak ernyős szekereken jöttek a vásárra. A kavicsos úton látható lett az öreges doktor széles alakja, bő esőkabátja és ernyős sapkája. (Krúdy Gyula) Egy bútor görbe lába | ernyős lámpám világa alól | csillan. (Radnóti Miklós) || a. (költői, régies) Lombos, dús lombú, árnyékot adó <fa, bokor>. Megállt a hölgy, hol előbb ártatlan örömmel Ült ernyős fa megett. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ök, -e [e]
1. (növénytan) Ernyősök: a kétszikű növények szabad szirmú alosztályának egyik legfejlettebb családja; ernyős virágzatúak (Umbelliferae). A kapor, a petrezselyem és a zeller az ernyősökhöz tartozik.
2. Ernyőket készítő, javító iparos, ill. ernyőket árusító kereskedő. Napernyőjét javítani vitte egy ernyőshöz.
Szóösszetétel(ek): ernyősvirágúak.
ernyősség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
