este [2]
este [2] [e-e] főnév (személyragos) estem [e-ë], ested [e-ë], estünk, estetek [e-ë-ë], estük; estét
1. Az a folyamat, amikor vki, vmi lefelé esik v. oldalra dől. Estében kapta el a gyereket. Leesik a nagy hős, még nagyobb estében, Kiterjed a földön, egész termetében. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Vkinek a bukása, vminek csökkenése, fogyása. Aki bátor szívet … nyujta, nem kivánta, hogy Csüggedni tudjak hírem estekor. (Vörösmarty Mihály) A felkelő nap elsötétedése valamely nagy férfiú estét jelenti. (Vörösmarty Mihály) Láttam hiu voltát emberi dolognak, Hamari felhágtát, hamar estét soknak. (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
