felhőtlen
felhőtlen [ë-e v. e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (tájszó) fölhőtlen
1. Olyan <égbolt>, amelyen nincs felhő, amelyet nem takar felhő. Felhőtlen ég. Vidáman néztek felhőtlen magasból A földre a hold és a csillagok. (Petőfi Sándor) A két szenátor csodálkozva nézett fel a felhőtlen, derült égre. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Semmitől meg nem zavart, el nem homályosított. Felhőtlen boldogság.
felhőtlenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
