felleg
felleg [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (ritka) fölleg (tájszó, ill. választékos)
1. Felhő (1–3). Fellegekben járó: a) illúziónak élő <személy>; b) ilyen személyre valló <gondolkodás, képzelet>. Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc) Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Borul a bástyára nyilból sürü felleg. (Arany János) Sötét fellegek vonulnak át homlokán. (Mikszáth Kálmán) Imrus … leste a fellegek formáját a hegyen. (Babits Mihály)
2. (tréfás) Füstfelhő. Ott ül … a vitézlő asszony a puszta pázsiton, s csibukjából fellegeket fú az égre. (Jókai Mór) Hatalmas fellegek tornyosultak szivarok, cigaretták füstjéből. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
