fütyülő | A magyar nyelv értelmező szótára

fütyülő melléknév és főnév (rendsz. csak az I. 1. jelentésben, régies, népies) fütyölő (hangutánzó)

I. melléknév

1. Olyan <személy>, aki szájával füttyöt hallat. Fütyülő ember, gyermek, legény. Szeretnek engem … a lantverő Múzsák | S a … szalmasípon fütyölő Pán. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)

2. Síppal füttyjel(ek)et adó <személy, gép v. ennek része>. Fütyülő mozdony; a fütyülő kalauz. || a. (kissé bizalmas) Olyan légmentesen zárt, főzésre, forralásra való <edény>, amelyből felforráskor a gőz a szelepen fütyülve kezd kitódulni. Fütyülő kávéfőző.

3. Süvöltő, sivító hangot adó <szél>. Fütyülő szél.

4. Fittyet hányó. A kötelességére fütyülő diák.

5. Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát!: <enyhébb v. tréfás káromkodásként>.

II. -t, -je [e]

1. Éles hangú, rövid síp. A vásárban fütyülőt vett a kisfiának.

2. (átvitt értelemben, népies) Borosüveg alakú, féldecis pálinkásüveg. Fütyülőben hozta a barackot.

3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Kis fiú hímvesszője; bögyörő.

4. Azt a fűzfán fütyülőjét!: <enyhébb káromkodás, főleg csodálkozás, bosszankodás kifejezésére>.

Szóösszetétel(ek): fütyülőfazék.

fütyülőjű; fütyülős.