hallomás
hallomás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Szóbeli közlés útján kapott értesülés, hír. Hallomásom szerint; hallomásból származó információ; csak hallomásból tud, ismer vmit; hallomásból szerez értesülést vmiről; hallomást szerez róla. Csak hallomásból tudta, hogy nagy bajuszú, tokás, görbe orrú, nagy szemű kis fekete úriember … (Krúdy Gyula) Saját élményemmé tette, amit csak hallomásban éltem vele át. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Kósza hír, szóbeszéd, mendemonda. Mert ezt kétségtelen forrásból (Ki más után, ki hallomásból) Az ifjúság vallotta szentnek. (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
