hangzás
hangzás főnév -t, (-ok), -a (többes számban ritka)
1. A hangzik (1, 1a) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi hangzik, és hallható. A dal, a tilinkó, a távoli zaj hangzása.
2. Hang(ok)nak, hangsor(ok)nak, szó(k)nak a fülre tett hatása. Jó, kellemetlen, rossz hangzás; hangzás szerinti átírás: <vmely idegen nyelv szavaival kapcs.> nyelvünk hangjait jelölő betűkkel történő á. Az olasz szavak hangzása igen dallamos. Mondataink rossz hangzását úgy küszöbölhetjük ki, hogy fogalmazásunkat hangosan elolvassuk. Egy virág színe vagy egy igető hangzása éppoly fontos, mint akármi más a világon. (Babits Mihály) || a. Szó(k)nak, névnek vmely nyelv szavaira emlékeztető, hozzájuk hasonló volta, hangalakja. Nevének szlávos hangzása van. Hangzásra ezek a szavak nem hasonlítanak egyetlen európai nyelv szavaihoz sem. || b. (választékos) Vmely névről egy szűkebb közösségben, területen kialakult, a hagyomány folytán hozzá kapcsolódó kedvező v. kedvezőtlen hangulat, érzelmi tartalom. A Tibor névnek egy ideig előkelő hangzása volt. Ennek a névnek nagyon rossz hangzása van városunkban.
Szóösszetétel(ek): széthangzás.
hangzási; hangzású.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
