henye
henye [e-e] melléknév henyén, henyébb [e, e] (választékos)
1. Olyan <személy>, aki munka nélkül tölti az időt; munkáját nem végző, lusta, tunya. Egy cikket közöltem … s megróvtam a kötelességmulasztó henye vagy csak kártyázó képviselőket. (Táncsics Mihály)
2. Félvállról odavetett, semmitmondó, felületes, kissé nyegle, felesleges <megnyilatkozás, magatartás>. Henye beszéd, hangon; henye megjegyzés, mozdulat, szó. Esztelen álmokba menekszel, | idillt akarsz, henye elégiát? (Szabó Lőrinc) || a. Haszontalan, semmittevő <életforma>. Henye életet él. || b. (irodalmi nyelvben) Felesleges, oda nem való <részlet>. Rozgonyi lakása nem valami fényes, … Nem gyalázta vályog erős téglafalát, Sok henye kőtámasz terhelte oldalát. (Arany János) Sehol egy henye részlet, sehol egy fölösleges sor. (Ambrus Zoltán)
henyeség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
