hírmondó
hírmondó melléknév és főnév
I. melléknév (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, aki vkiről, vmiről szóban hírt közöl, üzenetet visz; hírvivő. Jöttem kegyelmedhez, mint hirmondó követ. (Arany János) || a. (költői) Olyan, ami vmely esemény, jelenség bekövetkeztét jelzi. Ha a közelgető viharnak Megérint hírmondó szele. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ja
1. (régies) Hírmondó, üzenetet vivő személy; hírnök. Királyom azt parancsolá: siessek | előre, mint győzdelmes [= győzedelmes] érkezése hír- | mondója. (Katona József) Mióta rabságomban szenvedek, Nem jött levél, nem hírmondó felém. (Vörösmarty Mihály) Nem látott semmit hírmondó vagy útitárs, | amit megtudva biztos fonalunk lehet? (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan élőlény, dolog v. esemény, amelyből vminek bekövetkezésére, ill. megtörténtére következtetni lehet. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár. (Petőfi Sándor) [A reggeliből] csak az üres csésze maradt hírmondónak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Főleg tagadó értelmű szókapcsolatokban:> vmely tömeghalállal végződő eseményt, főleg harcot túlélő szemtanú. Hírmondó is alig maradt belőle; hírmondó se ® maradt; hírmondót sem hagyott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
