hiszen | A magyar nyelv értelmező szótára

Full text search

hiszen [ë] kötőszó és határozószó, (kissé választékos v. népies) hisz; (népies) iszen, indulatszó; (bizalmas v. népies) sz; (tájszó) szen, (elavult) hiszem

I. kötőszó <Megokolás, okadó magyarázat bevezetésére. Rendsz. az összefüggés természetes, magától értődő voltát is sugalmazza.>

1. <Olyan magától értődő, természetes összefüggésen alapuló magyarázat bevezetésére, amely a következményt tartalmazó mondat után áll, s az előzményt foglalja magában; kb. a. m.:> (s) ez természetes (is), mert …; nem (is) csoda, mert … Nem mehetsz játszani, hiszen nem tanultad még meg a leckédet. Egy gazdaember jó lelkü felesége | … sorsomat megszánta, Nem hagyott a földön, felvett a karjára, És haza felé azt gondolta mentiben: „Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem”. (Petőfi Sándor) Élni akarok még, hiszen olyan sok a festeni valóm! (Gárdonyi Géza) Kínokat okozott neki [= Lőrincnek] a fölébresztés. Hiszen rendszerint pár órával előbb feküdt le csak Lőrinc. (Ady Endre) A diák zsebkése éles volt, hisz szabad óráiban egyebet se tett, mint a kését köszörülte. (Krúdy Gyula) Nem igaz, | hogy Ádám volt az első gaz. | ’sz azért nő alma, hogy szakasszon | almát a férfi és az asszony. (József Attila) –11 <Tagadó értelmű, kérdő alakú, a következményt tartalmazó mondatba ékelt megokolás bevezetésére.> S amely kutya egyszer hozzá [= a bikához] közelített, Annak ő szarvával repülni segített… A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János) –12 <Töprengésben, vmely állításhoz közvetlenül, de a gondolatmenet egészével lazábban kapcsolódó magyarázatszerű gondolat bevezetésére; csodálkozás kifejezésére.> Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szivem és mégis sajog belé, Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom? | Petőfit barátúl mégsem érdemelé. | Hiszen pályadijúl ez nem volt kitűzve… (Arany János) || a. <Olyan mondat után, amelyben ki van fejezve, hogy természetesnek tartjuk az okozati összefüggést, e mozzanatot is erősítve:> mert. Nem csoda, hogy nagy a sár, hiszen egész héten esett. –a1 (gúnyos) <Hasonló mondatban.> Te persze elmégy hazulról, hiszen úgyis sok a dolgod! || b. <Tagadó mondat, tagadó értelmű kérdő mondat után, a tagmondatok közt lazább logikai összefüggéssel, azt sugalmazva, hogy képtelenség lenne a tagadás ellenkezőjét gondolni.> Dehogy megy el hozzá, hiszen gyűlölik egymást. Hogy venné meg, hiszen nincs is pénze! Hogy vóna a katona az oka a háborúnak, hiszen a katona szenved benne legtöbbet. (Gárdonyi Géza)

2. <Kiegészítendő kérdésre adott feleletben, annak kifejezésére, hogy a vele bevezetett mondat tartalmából természetesen következnék a kérdés tartalma, néha csodálkozása, meglepetésre is utalva.> Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül erős akarat? … | Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. | Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? (Ady Endre)

3. <Kiegészítendő kérdésre adott feleletben, töprengés, elgondolkodás kifejezésében, csodálkozásra is utalva, olyankor, amikor a vele bevezetett mondat tartalmából nem következik önként a kérdés tartalma; annak érzékeltetésére, hogy magát a kérdés feltevését természetesnek tartjuk.> Vajon miért jöhetett ez ide? Hiszen már évek óta nem volt nálunk. Az én apám e vén zászlótartó … Mi vitte őt háború zajába? | Hiszen neki nincsen gazdagsága, Mit féltene, mit védnie kéne [= kellene], Hogy ne jusson ellenség kezére. (Petőfi Sándor)

4. <Felszólítás, kérés, parancs tiltó mondat érzelmileg színezett megokolásának, magyarázatának bevezetésére, gyak. gúnyos kifejezésben:> mert (hát) …; mert (bizony) … Ne félj uram; hiszen nem esz meg a Nagyúr. (Katona József) Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom. (Petőfi Sándor) Már nyolcszor kértem Kun Marcellát, csókoljon meg s hazudja azt hogy drága vagyok neki. Hiszen hasznát vehetné, mert ő fiatal fél-primadonna s én írom a kritikákat. (Ady Endre) Apjuk, … Bolondot ne tegyen. Vigyázzék [= vigyázzon]! ’Sz má nem kendhez való a’ [= verekedés]. (Móricz Zsigmond)

5. <Kérés, felszólítás, tiltás megokolásában:> mert ha nem; mert különben. Az Istenért, siess, hisz itt rekedsz. (Vörösmarty Mihály) Könyörgök, beszélj értelmesen! Hiszen a kínpadra feszítesz, és te nem akarhatsz engemet megölni! (Ambrus Zoltán)

6. <Neheztelés, szemrehányás, korholás megokolásában.> Ne zaklass már ezzel a dologgal, hiszen megmondtam, hogy nem teszem meg. Nem értem, hogy nekem nem beszéltek erről, hiszen a farsangon itt jártam. (Gárdonyi Géza) No markolja meg kend azt a kis vasat, ne féljen tőle, mit reszket, fogja kézbe! ejnye, de gyáva szent! hiszen az már hideg. (Móricz Zsigmond)

7. <A hallgató, az olvasó előtt is ismeretes tényre, körülményre hivatkozó magyarázat bevezetésére v. a magyarázatot ilyennek feltüntetve; úgyis, úgyse szóval nyomósítva v. anélkül.> Nem részletezem tovább, hiszen úgyis érted, miről van szó. [Kaby Jóska] rajtavesztett az ötvenes évek elején a Marseillaise éneklésén, hiszen mindnyájan hallhattátok egyszer-másszor az „Arany golyó”-nál. (Mikszáth Kálmán) –71 <Kiegészítendő kérdésre adott felelet v. kiegészítendő kérdéshez kapcsolt megokolás bevezetésére.> [Miért csengetsz annyit?] Hiszen (látod, hogy) nincsenek itthon! Honnan tanuljam hát meg a közigazgatást? Hiszen tudod, sohasem foglalkoztam ilyesmivel. (Mikszáth Kálmán) –72 <Eldöntendő kérdésre adott feleletben v. ilyen kérdéshez kapcsolt közlés, megokolás bevezetésére.> A Vojtina-féle ostobaság közt (emlékszel-e még? hisz feleltél is rá) volt egy sor: Burns Róbert, a skótok Petőfije. (Arany János) Aztán arra a kérdésre fordították a beszédet, hogy hol lehetne vagy hatvan forintot kölcsön kapni?… Hát kendnek János bácsi? Iszen kednek mindig hever a ládába… (Gárdonyi Géza) Nem is terítesz? – Hiszen este nem szoktunk. (Kosztolányi Dezső) –73 <Felszólítás, kérés, tiltás megokolásában.> Hagyj már békén a tanácsaiddal, Hiszen nem vagyok gyerek. No csak ne szígyenkezzen, szen elszédült! (Móricz Zsigmond)

8. <Előzmény és következmény logikai viszonyát nem tartalmazó mondatokban, megelőző nyomatékos állításnak, tagadó értelmű kérdésnek érzelmileg színezett, szubjektív megokolására, rendsz. azt sugalmazva, hogy a kijelentés, a kérdésben rejlő tagadás nyilvánvalóan igaz, helyes, s hogy képtelenség lenne az állítás ellenkezőjére gondolni:> (s) ez természetes (is), mert …; nem (is) csoda, mert … Nézd, a bú mint fintorítja Szetimentális pofámat … | Úgy de bánod is te mind ezt! | ’Sz az malheuröm [= balsorsom], hogy nem bánod. (Petőfi Sándor) [Péter] Nem rest a biróhoz menni … Igy s ugy történt, – elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli, Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, | Hisz azt látja Isten ember! (Arany János)

II. határozószó (gyak. indulatszó-szerűen v. kötőszó-szerűen) <A mondat tartalmával kapcsolatos egyéni állásfoglalás érzékeltetésére, rendsz. érzelmi színezést is kifejezve.>

I. <Okhatározó mellékmondatban a kötőszó után, a magyarázat nyilvánvaló és érzelmileg színezett voltának érzékeltetésére:> mert hiszen: mert természetesen, persze. Nem baj, hogy nem lehettem ott az előadáson, mert hiszen úgyis megjelenik nyomtatásban, s majd akkor elolvasom. Fénykép nem maradt róla [= a grófról], mert hisz akkor [= a szabadságharc korában] még kezdetleges találmány volt a fényképezés. (Gárdonyi Géza) – I1 <Találgatás magyarázatában, nyomósító szóként.> A Rákosi–Solymosi iskola egykori növendékei, akik tanulótársai voltak [öcsémnek], emlékezhetnek reá. Mert hiszen ezer ember között legfeljebb egy akad ilyen kedvesen mosolygó ajkú. (Gárdonyi Géza) – I2 <Érzelmi tartalmú mondat megokolásában:> Milyen furcsa, hogy most itt van Szindbád, mert hisz az előbb álmodtam magával. (Krúdy Gyula) – I3 <Hasonló mondatban; megütközés, méltatlankodás kifejezésében.> [Noszty Feri] apránkint tönkre teszi [a Mari] szépségét, rosszul bánik vele, mert hisz gazember. (Mikszáth Kálmán) – I4 <Gúnyos magyarázatban.> Köszönöm…, | hogy oly kegyes valál, … | s alkalmatosságot szerzél nekem | ezzel (Ottóra mutat) Sok édes múlatságra is – | oh, mert hiszen Melinda együgyű! (Katona József) || a. <Kérdés után, vele laza összefüggésben levő magyarázatszerű mondatban, erősítő szóként:> bizony. De hát mért akarja bátyja őt megenni, Mért akar hóhéra, nem testvére lenni? | Vagy mikor járt Miklós néki ártalmára? | Mért feni agyarát jó atyjafiára? | Mert hiszen, ha példát farkasokról vészen: | Ott is a rosszabbik az ő bátyja lészen: | Fészkit oltalmazza a mezőnek vadja, Ki nem ingerelte, azt meg nem támadja. (Arany János) –a1 (ritka) <Kérdések összekapcsolásának megokolásában.> Hova tette Hedviget? vagyis hát Margitot? Mert hiszen most már világos, hogy az a szökött leány más nevet vett fel. (Gárdonyi Géza) –a2 <Felszólítás, tiltás megokolásában.> Hallgass már Mer [= mert] ’szen kár Fáradság, Izzadság, Mert mindez Szélbe vesz! (Arany János)

II. <Ellentétes, megszorító értelmű tagmondatban, az ellentétes kötőszó után v. önállóan, rendsz. nyomósító szóként, az ellentétet, a szembeállítást nyilvánvalónak, magától értetődőnek tüntetve fel.>

1. Hanem hiszen: hanem hát, de hát, de persze: a) <Személyek, tulajdonságok szembeállításában.> Kincses Abdul egyike volt a leggazdagabb kereskedőknek, akik málhákkal terhelt karavánokat indítanak Teherántól Erzerumig … Hanem hiszen annál szegényebb volt szomszédja, aki ott a süllyedt házban lakott. (Jókai Mór); b) <Cselekvésnek, tulajdonságnak és ezek értékelésének, megítélésének szembeállításában.> Megleptem őket [egy jó barátomat és családját] – mert nem szeretem, ha parádé van miattam. Hanem iszen mindegy az nekik. Olyan lukullusi lakomát csaptak, hogy a… császár sem eszik olyat. (Mikszáth Kálmán) Erősen fogyott az a népszerűség is, amit a bal középen szereztek… Hanem iszen a népszerűség is nem olyan érték, amit takarékpénztári könyvecskére lehet gyűjteni s belőle kivenni vagy hozzáadni tetszés szerint kamatok kamatjait. (Mikszáth Kálmán); c) <Megengedő mondat után következő ellentétes tagmondatban.> Az erdő ugyan nem az övék, hanem iszen éppen azért virtus azt a fészket kiszedni. (Mikszáth Kálmán)

2. <Ellentétes, megszorító kötőszóval együtt, ezek vmelyike után v. önállóan; ellenvetés bevezetésére.> [Menjünk már!] – (De) hiszen (úgyis) elkéstünk már. Paskónak mit volt tennie mást, mint elhallgatni. Pedig tudta hogy mit mormogott János s meg nem állhatta, hogy feleségét ne mentse előtte. – Hisz betegen csak nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét, mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul. (Jókai Mór) Mit kiabálsz annyit a kocsisra, hogy álljon meg? ’sz inkább az a baj, hogy minden lépten megáll. (Jókai Mór) Azt mondod: szegedi asszony [a szakácsné], iszen ez nem magyar leves. (Gárdonyi Géza) || a. <Csodálkozó kérdést követő ellenvetés bevezetésére, annak érzékeltetésére, hogy érthetetlennek tartjuk a dolgot.> Hogyan, ön az állatok tanítványa? Hiszen az nagy következetlenség lenne. (Mikszáth Kálmán) || b. <Csodálkozás, megütközés kifejezésében, csodálkozó kérdés magyarázatában.> Ennek a fiúnak kérek ruhát. A vén szabó … hümmentett [= „hüm”-öt mondva elgondolkodott]. – Ennek? Hiszen ez még szopik. (Gárdonyi Géza) Engedelmével, … én a gulyást szeretem legjobban … – A gulyást? Hisz az valami paraszti étel legyen tudomásom szerint. (Krúdy Gyula) || c. <Bosszankodással árnyalt ellenvetésként.> (De) hiszen ez nem úgy volt!

3. <Általánosító v. határozott közlés, tagadó értelmű kérdés utáni megszorításban, annak érzékeltetésére, hogy az utólag elismert tény, körülmény annyira természetes, hogy előbb is eszébe juthatott volna a beszélőnek.> Ki hitte volna ilyen gyorsan a halálát? Ámbár iszen panaszkodott a szívére. (Mikszáth Kálmán) || a. <A megelőző állítás, kijelentés, a kinyilvánított szándék visszavonásának, helyesbítésének bevezetésére, annak érzékeltetésével, hogy a beszélő előbb megfeledkezett vmely nyilvánvaló súlyos akadályról.> … Valami jutott eszembe! | Zálogúl majd azt teszem be. | Előre, | Hitvesem fejkötője! | Jaj de hisz már sírba zártam Szerelmetes hitestársam, | S ott véle Nyúgoszik fejkötője. (Petőfi Sándor) || b. <Találgatás v. tagadó értelmű kérdés utáni elgondolkodó megállapításban, megszorító értelmű kötőszó után.> Lehet, hogy sokra vitte volna, bár hiszen az ilyesmi sohasem biztos. || c. <Mentegetőzést tartalmazó megszorító mondatban.> Mán kár, hogy magam nem kerestem [Tecát] … Bár hiszen … gondolom, hiába keresné azt akárki, az ártatlant. (Tömörkény István) || d. <Fölényes, hányiveti v. közönyös kérdés után következő mentegetőző köszönet kifejezésében.> No, – azt mondja Gyöngyi cseléd, – nem hiába imádkozott annyit érted Dsidsia. Vállat vontam: – Miért imádkozott. Mije vagyok Dsidsiának? és mim ő énnekem? Ámbátor iszen köszönöm, mégis … nem értelek, Dsidsia. (Gárdonyi Géza) || e. <Határozott tagadást enyhítő feltevés bevezetésére.> Amerikában a gyerek is pénzkereső. – Nem, Palikámat nem engedem! – jajgatta az asszony, – iszen ha nagyobb volna. (Gárdonyi Géza)

III. <Magától értődő(nek tartott) ráhagyás, megengedés, beleegyezés, hozzájárulás kifejezésére.>

1. <A vele bevezetett mondat v. tagmondat azt fejezi ki, hogy hajlandók vagyunk vmire, nincs ellene kifogásunk, természetesnek tartjuk, hogy a szóban forgó dolgot megtegyük.> Hiszen oda én is elmehetek. Hiszen azt mi is megtehetjük. Ha … épenséggel olyan kákabélűek az urak, iszen foghatok én halat is, ha szeretik. (Mikszáth Kálmán) –11 <Utána következő ellenvetéssel.> Hiszen elmehetek oda én is, de aligha érek ma oda.

2. <A vele bevezetett, vele szerkesztett mondat v. tagmondat azt jelenti, hogy vmit bizonyos fenntartással elfogadunk, elismerünk, vmibe belenyugszunk.> Hiszen jó, jó, én is így gondoltam, de … hiszen adott, ha kértem, de milyen nehezen! Szomszéd bácsi … Hegedűlt a bottal hátam közepén, Keservesen, siralmasan jártam én … De ’szen jól van! kiheverem Én e bajt, S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. (Petőfi Sándor) Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett [Szondi]! | Zászlós kopiával hős Ali temette; | Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset –; | Zengjétek Alit ma helyette! (Arany János) Jó volt, hiszen jó volt Fiatalnak lenni. (Tóth Árpád) –21 <A hiszen a mondat belsejében, a mellékhangsúllyal kiemelt mondatrész és az állítmány közt helyezkedik el.> Az a kendő adta föl neki a thémákat az álmodozáshoz: eszméket iszen adhatott az álomhoz és adott is, de időt nem adhatott hozzájok. (Mikszáth Kálmán)

3. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő nem tulajdonít jelentőséget az előzményben elmondottaknak.> Elesett a Rigó lovam patkója, | Jeges az út, majd kicsúszik alóla, | Fölveretem orosházi kovácsnál, | – Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál! (Arany János) Ha egy úri ló-csiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, – Félre álltam, letöröltem. | Hiszen az útfélén itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: | Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. (Arany János)

IV. <Főleg érzelmileg színező szóként.>

1. <Meglepetést, csodálkozást tartalmazó mondat bevezetésére; de kötőszóval kapcsolatban, az után v. önállóan.> Hohó fiú, hiszen te tokát is eresztettél. (Mikszáth Kálmán) De megnőttél, Ancsurka, mióta nem láttalak. Hisz jóformán nagy kisasszony vagy már! (Krúdy Gyula) || a. <Megütközés kifejezésében.> De műveiket szokta olvasni? például Vörösmartyt? – Oh azt igen. Úgy-e az az, amit Kisfaludy írt? – Dehogy! Hiszen Vörösmarty maga a költő. (Jókai Mór) || b. <Örvendetes meglepetést tartalmazó mondat bevezetésére.> Hiszen akkor nincs semmi baj! Mindjárt meg lett oldva a talány, amint a csapat közelebb jött. Az egyenruhájok kibeszélte, hogy kicsodák. – Hahhó! hisz ez a rongyos gárda! kiálta Ocskay. (Jókai Mór) – Hát itt hagyod [a gombfestékedet]? … – Hisz akkor szüret! – kiáltott fel Böszörményi s felcsípte a festéket. (Móricz Zsigmond) || c. <Párbeszédben, kiegészítendő kérdésre adott felelet bevezető szavaként, esetleg csodálkozó kérdés után, annak sugalmazásával, hogy a felelő csodálkozik, megütközik a kérdésen; kb. a. m.:> Hát hiszen te is tudhatnád, hogy …; hát nem tudod? … csodálom, hogy ezt kérdezed (kérdezi), mert … Összefutnak a szomszédnők: | Ágnes asszony, hol a férjed? | „Csillagom, hisz ottbenn alszik! | Ne menjünk be, mert fölébred.” (Arany János) Mi az, mi az? Kiugrattak valakit az ablakon? – No, hát maga igazgató úr, hol volt? Hisz mindenki arról beszél. (Móricz Zsigmond)

2. <Párbeszédben, felszólítást v. ilyen értelmű kijelentést követő állítás nyomósítására, olyankor, amikor a felszólításban szereplő cselekvés, tevékenység már megtörtént v. folyamatban van v. a felelő bármely pillanatban hajlandó azt megkezdeni.> [Kend meg a szekeret!] – hiszen megkentem már. [Vezesd ki a lovakat!] – Hiszen vezetem már! Figyeljen rám. – Iszen figyelek már. (Mikszáth Kálmán) Sohase fog megszabadulni, ha nem hallgat rám. – Iszen hallgatok én, szívesen. (Mikszáth Kálmán)

3. <Magyarázkodó mentegetőzés, önmagát nyugtatás bevezetésére.> Ma éjtszakán először kezdtem el | próbálni azt a mesterséget [= a lopást]; oh | hiszem beteg feleségem és öt éhes | porontyaimnál szivem majd kiugrott. (Katona József) Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka, | Ha már most [a feleségem] a kútba belémenne maga? | Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom, Még tán megharagszik, hahogy visszarántom. (Arany János) A mindent tudó Berci sem tudott fölvilágosítást adni, csupán annyit hozott föl védelmére, hogy hiszen ott függ a Pálházi úr bundája, kalapja. (Krúdy Gyula)

4. <Fenyegetés, ijesztés bevezetésére, de kötőszóval v. önállóan.> (De) hiszen csak kerüljön a szemem elé! De hiszen majd megkeserüli! Iszen csak kerüljön mégegyszer a szemem elé, mégegyszer beszakítom a fejét! (Gárdonyi Géza)

5. <Megvetés, lekicsinylés v. gúny kifejezésére.> Hiszen csak ez kellett neki! Hiszen éppen terád bíznak ilyesmit! Kétezer forintról szóló könyvecske! Hisz az suviszk! Van is azon valami nézni való? (Mikszáth Kálmán)

V. <Óhajtás, vágy kifejezésében.>

1. <Óhajtás, vágy, töprengés bevezetésére; feltételes módú igével.> Hiszen ha lehetséges volna … Hiszen bár tudnám, hogy csináljam. Dobja ki! – biztatott a pap. – Iszen csak tudnám. (Gárdonyi Géza) Iszen csak volna nekem egy órára olyan [nőies] kezem mint neked! … (Móricz Zsigmond)

2. <Vágyat, kívánágot v. ennek kijelentését, körülírását megokoló mondatban, jelentő módú igével.> Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja – | csolnakom ring, szállna az útra máris! | Ó, hiszen vár engem a messzi szépség | szűz kikötője! (József Attila)

VI. <Elbeszélésben, a részletezés félbeszakítása után, annak érzékeltetésére, hogy nem érdemes, nem célszerű, nem időszerű a részletezést folytatni:> miért is beszélek róla? miért is folytatnám? Huszonhat esztendő előtt vala ez – | még gyenge ifjonc voltál – Jáderánál | egy rosz velencei akart tégedet, s | atyádat – Ej, hisz az régen vala! (Katona József)

VII. <Általánosító gyanúsítás, célzás, vád részletezésének, magyarázatának elhallgatását sejtető mondat, titkolózás bevezető szavaként.> Sok mindenféle tarka macskája van Majornokynak. Egy pár nem tiszta természetű adósság, hiszen tetszik engem érteni. (Mikszáth Kálmán)

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me