holdkóros
holdkóros melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akinek az a betegsége, hogy alvás közben felkel, öntudatlan állapotban járkál, esetleg tesz-vesz, beszél, anélkül, hogy felébredne; alvajáró, lunátikus. Holdkóros ember, férfi. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, rá emlékeztető. Holdkóros ábrázat, tekintet. Fagyos, holdkóros mosoly vonult végig … fehér arcán. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Zavaros gondolkodásra valló. Holdkóros beszéd. Holdkóros világnézetek jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Holdkóros személy. A holdkórost gyógyítani kell. Várta, hogy a tanár beszélni kezdjen. De az nem beszélt. Nézdelődött, mint a holdkóros. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Holdkórosra (II. 1) emlékeztető, zavaros gondolkodású, magatartású személy. Olvastad, miket írt az a holdkóros?
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ábrándok után futó, ábrándokat kergető személy. Holdkórosa vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai színésznő lehetnék. (Jókai Mór)
holdkórosság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
