igekötő
igekötő főnév (nyelvtudomány)
Az igéhez járuló, határozószóból lett, néha képző értékű elem, amely az igével kifejezett cselekvés, történés irányát v. állapotát jelöli meg, s az ige eredeti jelentését kisebb-nagyobb mértékben módosítja (pl. be-; ki-; meg-); általában az ige előtt, meghatározott mondattani helyzetben pedig az ige után áll.
igekötős.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
