indoeurópai
indoeurópai melléknév és főnév (nyelvtudomány)
I. melléknév
1. Az ind, iráni (perzsa, oszét stb.), örmény, görög, itáliai (pl. a latin és a belőle fejlődött újlatin), albán, kelta, balti, szláv, germán nyelveket és még néhány kihalt nyelvet magába foglaló, ill. az ezekből a nyelvekből álló nyelvcsaládba tartozó. Indoeurópai nyelv, nyelvcsalád. || a. Az indoeurópai nyelvekkel kapcs., bennük előforduló. Indoeurópai képző, örökség, nyelvi sajátság. || b. Indoeurópai alapnyelv: az a feltett nyelv, amelyből fokozatos elkülönülés útján a mai indoeurópai nyelvek származtak.
2. Indoeurópai nép: indoeurópai nyelvet beszélő nép. || a. Az indoeurópai népekkel kapcs., rájuk vonatk., hozzájuk tartozó. Indoeurópai műveltség; indoeurópai őshaza.
II. főnév -t, -ak
1. Az indoeurópaiak: indoeurópai nyelveken beszélő népek. Az indoeurópaiak eredete, nyelve.
2. Indoeurópai alapnyelv. Az indoeurópaiban fejlett névragozás volt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
