kegyelmed
kegyelmed [ë-e-e v. e-e-e] névmás, személynévmás -et, ..etek [e, e-ë], (tájszó) kigyelmed (régen a többes számú alak mellett is egyes szám 3. személyű állítmányt használtak)
1. (elavult) <Tisztelettel megszólított, főleg magasabb rangú, állású személy megnevezéseként.> Kedves néném, a kegyelmed parancsolatjára Orsovát megvevők. (Mikes Kelemen) Nagyasszonyom! vegyen kegyelmed | kormányozásban más szabásokat. (Katona József) Lenke hol marad? – Ah édes remete atyám, hisz éppen arról akarám kegyelmedet tudósítani. (Vörösmarty Mihály) Méltóságos nagy uraim! | Nézzen Istent kegyelmetek. (Arany János)
2. (népies, elavulóban) <Tisztelettel megszólított személynek némi fensőbbséget is kifejezésre juttató, kissé vállveregető megnevezéseként.> Kegyelmetek várjanak, míg visszajövök. Kegyelmed köntösének sírboltszaga van, de leküzdöttem undorodásomat. (Krúdy Gyula)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
