kehely
kehely [e-e] főnév, kelyhet [e-e], kelyhe [e-e]
1. (régies, választékos) Lefelé szűkülő, talpas, rendsz. aranyból v. ezüstből készült nagyobb, díszes ivópohár. Itt a kehely, igyál, | Uram, László király. (Arany János) Összeütötték a habzó kelyheket. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Ehhez hasonló, mise v. úrvacsora alkalmával haszn. ivóedény. || b. A kehely tartalma, a benne levő folyadék. Kiitta a kelyhet. || c. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban, ill. költői képekben öröm v. szenvedés átélésének jelképeként.> Kiüríti a boldogság, az öröm, a szenvedés kelyhét: átéli a b., az ö., a sz. teljességét. Keleti szőnyeg volt neki e föld, Hol annyi vágya kelyhe összetört. (Juhász Gyula)
2. (növénytan, régies) Csésze (8). || a. <Virágban> a szirmok összessége, a párta (2) által határolt, felül nyitott üreg. Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken: Légy üdvöz, üdvöz kedves ibolya! (Tompa Mihály) Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg? … (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): kehelyfedő; kehelyforrasztás; kehelylevél; kehelytok; kehelytörlő; kehelyvirágúak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
