kétszerte
kétszerte [kéccërte] számnév, tőszámnév (határozóragos)
1. (középfok mellett) Kétszer, kétszeresen. Kétszerte nagyobb, kisebb. Kiket barátság, szerelem Kötött s ért búcsú-gyötrelem, Kétszerte kedvesek. (Vörösmarty Mihály)
2. (elavult) Két ízben; kétszer. Megfordúla Philó kétszerte. (Vörösmarty Mihály)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
