kivilágít
kivilágít ige
1. tárgyatlan <Fényforrás> vmely külső helyre (is) veti, árasztja fényét. A lámpa kivilágít az utcára. A tűz kivilágít az udvarra. A konyhából kivilágít a lobogó tűz. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan Vki a lámpa, gyertya stb. fényét kívül levő hely felé irányítja. Kivilágít az udvarra az érkezőknek. Világíts ki, sötét van itt az utcán. Az ajtóhoz lépve, felnyítá azt, kivilágítva az udvarra. (Jókai Mór)
3. tárgyas <Helyiséget, zárt teret, területet> erős fénnyel, ill. több fényforrás fényével áraszt el, tölt be. Kivilágítja a szobát, a teret, az udvart. A vármegyeháza úgy ki volt világítva, mintha fáklya égne … a pusztai éjszakában. (Móricz Zsigmond) || a. <Ünnepi alkalomból építményt, helyet> lampionok, fáklyák, lámpák fényével eláraszt. Érkezésekor kivilágították a várost. Az emlékmű ki van világítva … Mennyi ünnep egy hónap alatt! (Petőfi Sándor) Este az egész várost kivilágították. (Móricz Zsigmond)
kivilágítható; kivilágító; kivilágított; kivilágíttat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
