költőietlen
költőietlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Költői (1) szárnyalásra, emelkedett hangulatra képtelen, száraz, rideg <személy>. Költőietlen ember, lélek. Mindig többre becsülök … a poézisben … egy tudatlan költőt, mint egy költőietlen tudóst. (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá emlékeztető. Költőietlen alkotás, hangulat.
költőietlenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
