körüle
körüle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, körülünk, -tek [ë], körülük v. (régies) körülök; (régies) körűle (irodalmi nyelvben) Nyomósítva: őkörüle, őkörülük.
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy körül (III. 1); körülötte. Mi áradat buzog fel így körűlem …? (Madách Imre) Letépett egy szegfűt, beledobta a vízbe. A kis habok összezörögtek körüle, fölemelték. (Mikszáth Kálmán)
2. A szóban forgó személy v. tárgy közelébe eső helyen; közelében. Képzelem: mily boldog vagy, leányka, Hogy körűled ilyen kert virít. (Petőfi Sándor) Körülem a tárgyak, melyek elvesztették régi színüket és ízüket. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Abban a közösségben, környezetben, ahol a szóban forgó személynek középponti jelentősége, fontos szerepe van. [Szép kedvesem …] S ha majd körűlünk apró gyermekek Mosolyganak, enyelgenek! … (Petőfi Sándor) Mindig kialakul körüle egy kis víg kompánia. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Köréje. Álljanak ide mellém. Körüle álltunk. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
