lelemény
lelemény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (irodalomtudomány) Az író, költő, művész képzeletének az a képessége, amellyel vmely alakot, jellemet, cselekvényt, mesét, eseményt, helyzetet stb. kitalál, s ábrázol, megír. Írói, költői, művészi lelemény. A főhős az író leleményének szülötte. || a. (irodalomtudomány, régies) Ennek eredménye: az írói, költői, művészi képzelet alkotása. Az egész elbeszélés az író leleménye. [Arisztophanész komédiájában> vígjátéki lelemény Euripidész a megcsalt férj. (Péterfy Jenő)
2. (választékos) Leleményesség, találékonyság, ötletesség. Bennem úgy sincs lelemény. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Ilyen tulajdonságra valló, ebből származó ötlet, gondolat. E városnak egy okos, Bölcs leleményre nagy a szüksége. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (ritka, régies) Talált tárgy, lelet. Egy rongyász előkapart a szemétből egy atlasz cipősarkat … Kínáltam a rongyásznak a leleményeért egy dupla piculát. (Jókai Mór)
leleményű.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
