levegőtlen
levegőtlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <hely, helyiség, tér>, amelyben a levegő szabad áramlása, cseréje nehézkes, akadályozva van, s ezért rendsz. rossz levegőjű. Levegőtlen csarnok, műhely, szoba. Az udvar szűk és levegőtlen. [Mariska] szülei megmaradtak a szűk … oldalszobában, amely … az egész házban a … leglevegőtlenebb helyiség volt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, művészettörténet is) Könnyen áttekinthető térbeli viszonyok nélküli, a távlatot, a levegő játékát nem éreztető, nem levegős (2), zsúfolt. Levegőtlen elrendezés, kép. || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalomtudomány) Olyan <irodalmi alkotás>, amelynek nincs sajátos levegője, vmely társadalmat, kort sugalló hangulata. Levegőtlen dráma, regény.
levegőtlenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
