lüktet
lüktet [e] tárgyatlan ige -ett, -tek [ë, e], ..essen [e-ë] (csak 3. személyben)
1. <Ér, szív> folyamatosan és ritmikusan kitágulva, majd összehúzódva, észlelhető lökéseket végez. Az erek kéken-zölden lüktettek homlokán. (Jókai Mór) || a. <Vmely testrész, seb> minden érlökésre fájón nyilallik (egyet). Lüktet a feje, halántéka, homloka, a sebes ujja. Összeforr a mély seb, bárhogyan lüktet is. Sajogva lüktet homlokunk. (Kosztolányi Dezső) Homloka lüktetett, amint a folyosói ablak üvegéhez szorította. (Babits Mihály) || b. Lüktet a vér: a szív, ill. az ér lüktetését követő, észlelhető mozgást végez. || c. (átvitt értelemben) [Kemény Zsigmond] alakjaiban meleg vér lüktet, s az élet ösztöne erős. (Péterfy Jenő)
2. (átvitt értelemben) <Élet, életerő, akarat, gondolat, vágy> tettre vágyó erővel, élénken és ritmikusan működik. Nem lüktetett-e minden erében azon életerő, mely … mindenikünket ösztönszerűleg létéhez köti? (Eötvös József)
3. (átvitt értelemben) Lüktet a ritmus: gyorsan és szabályosan ismétlődő lökések érzetét kelti bennünk.
4. (átvitt értelemben, költői) <Szerkezet v. vmely része> hang formájában észlelhető ritmikus mozgást végez. Az óra lüktet lassu percegéssel. (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
