mart
mart főnév -ot, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben)
Általában magasabb fekvésű, meredek hely; emelkedő, kapaszkodó; part. Fölmásztak a martra. A mély út martjára felszökve a … mohos pázsiton gyalog megy. (Jókai Mór) Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat. (Tóth Árpád) || a. Magas, meredek (rendsz. kimosott) vízpart. A Duna, a folyó martja. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek. (Arany János) Az összeszorított Szemes folyónak itt már éppen semmi martja sem volt. (Jókai Mór)
martos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
