megbirkózik
megbirkózik tárgyatlan ige
1. (népies v. régies) <Személy> birokra kel, s a küzdelem eldőltéig helytáll. Megbirkózik vkivel; megbirkóztak egymással. Ki mer vele megbirkózni? Eddig mindig szerettem, ha valakivel megbirkózhattam, mert volt olyan, kit a földhöz vághattam. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Megbirkózik vmivel: vmely ennivalót el bír fogyasztani. Már jóllaktam ugyan, de ezzel a szilvás gombóccal még megbirkózom.
2. <Személy, közösség> eredményesen, sikerrel birkózik (3) vmivel, vkivel megküzd, úrrá lesz rajta. Sikerrel megbirkózik a bajokkal, a nehézségekkel. Az ország megbirkózik az árvíz, az aszály, a földrengés okozta károkkal. A tűzoltóság órákig tartó kemény küzdelem után megbirkózott a tűzzel. Erélyesebb kezek birkóztak meg a feladattal. (Jókai Mór) Az egyén … kénytelen szövetkezni …, hogy … megbirkózhasson az … élettel. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Vmi, kül. élő szervezet, szerv> vmely nehézségnek, ellenállásnak fölébe kerekedik, legyőzi őt, sikerrel birkózik (3, 3b) vele. Megbirkózott a gyilkos kórral. A szíve megbirkózott a fáradalmakkal. Hogy fog az autó a rossz úttal megbirkózni? Mind a négy [testvér] … olyan üvegházi növény volt, amely nem bír … megbirkózni az időjárás viszontagságaival. (Móricz Zsigmond)
megbirkózás; megbirkózó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
