megkopik
megkopik tárgyatlan ige
1. <Tárgy, anyag viselés, dörzsölés következtében> nagymértékben kopottá válik, megvékonyodik; <szövetanyag> bolyhát elveszti, elvásik. Megkopik a ruha könyöke, térde; megkopik a sín. Megkopott az aranyozás a régi képkereten. Megkopott a foncsorozás a tükrön. Jól megkopott már a téli kabátod! || a. (átvitt értelemben) Megkopik vminek a fénye: kevésbé pompás lesz, mint volt. A város régi fénye megkopott.
2. (irodalmi nyelvben) <Személy> külső megjelenésében leromlik, öltözete szegényes, kopott lesz. De megkopott ez az ember, amióta nem láttam! Egy rossz költő mily megindító … Megkopva … bandukol most, szakadozott | kabátja gombja fityeg. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Megkopaszodik (1). Be megkopott a fejed!
megkopás; megkopó; megkopott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
