mellőle
mellőle [e-e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..lünk, -tek [ë], ..lük v. (régies) ..lök. Nyomósítva: őmellőle, őmellőlük.
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog mellől (1–5). Elült mellőlem. Elköltöztek mellőlünk. Áthelyezték mellőled hozzám. Elpártolt mellőletek. Birkozott a borral [Toldi]… | Bence, meg a másik, eláztak mellőle. (Arany János) Látta, hogy hullanak el mellőle tanárjai, idősebb osztálytársai. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
