méltatlan
méltatlan melléknév és főnév (kissé választékos)
I. melléknév -ul, -abb
1. Vmit, esetleg vkit meg nem érdemlő, vmire, esetleg vkire nem méltó <személy>. A dicséretre méltatlan diák; a vezető állásra méltatlan tisztviselő. A tiszta szívet megvetette, Ki őtet oly forrón szerette, S reám méltatlan ő. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Olyan <magatartás, eljárás, megnyilatkozás>, amely nem méltó, nem illik vkihez, vmihez. Orvoshoz méltatlan eljárás; vkinek az emlékéhez méltatlan megemlékezés. Orozva, böcstelen tőr ejté meg a királyt: Méltóan ki torol meg ily méltatlan halált!? (Arany János) Isten bocsássa meg e gondolatát. Az egyetlen magához méltatlan gondolat egész életében. (Petelei István)
3. (vonzat nélkül) (ritka) Nem igazságos, igazságtalan <eljárás, állapot>. Méltatlan büntetés, mellőzés, vád. Méltatlannak találtam, hogy édesnagyanyámnak dolgozni kell a konyhában. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -ja Méltatlan (I. 1) személy. Méltatlanra pazarolta jóindulatát. Méltatlant neveztek ki az állásra.
méltatlanság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
