méreg
méreg [ë] főnév mérget, mérge [e, e]
1. Olyan anyag, amely – emberi v. állati szervezetbe jutva – károsan, gyak. roncsolóan hat rá, nagyobb mennyiségben pedig halált okoz. Erős, gyors, lassú, alattomos, halálos méreg; gyorsan, lassan ható v. ölő méreg; → halálfejes méreg; mérget ad be vkinek; mérget kever vkinek az életébe, italába; mérget főz, kever. Kis mennyiségben a legtöbb növényi eredetű méreg orvosság is. A széngáz a vörös vérsejteket pusztító méreg. A legtöbb kígyó mérge halálos. Fokozatosan adagolva a szervezet megszokhatja a legtöbb mérget. Szóláshasonlat(ok): erős, mint a méreg: nagyon erős, csípős ízű <étel, fűszer, főként paprika>. Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek! | S egy közülök százakat ront el, mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg. (Petőfi Sándor) Megmenti Katalint… Méreg helyett altatót ad neki. (Ambrus Zoltán) Mondják, mérget ivott szegényke… (Krúdy Gyula) || a. Az egészségre ártalmas étel, ital, élvezeti cikk v. ritk. életmód. A mértéktelenül fogyasztott szesz méreg. Méreg neki az éjszakázás. Gyomorbajosnak méreg ez az étel. || b. (átvitt értelemben, választékos) Az egyén v. a közösség lelkivilágát megmérgező, (alattomban, lassan) romboló, bomlasztó érzés, szenvedély v. eszme. Soviniszta, fasiszta méreg. Megmételyezte a nagyravágyás mérge. A fényűzés és a bujálkodás A nagy polgártestben [= a nemzet szervezetében] lassú méreg. (Berzsenyi Dániel) Égig röpűlt a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát… De méreg a dal édes méze. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Nagyfokú bosszúság; emésztő düh; harag. Esz a méreg; elönti, forr benne a méreg; majd szétveti a méreg; megesz a méreg; (majd) megöli a méreg; méregbe gurul; méregbe hoz; méregbe jön; elvörösödik mérgében; kékül-zöldül mérgében; majd felrobban v. majd megpukkad mérgében; kiadja a mérgét; kifújja a mérgét; kitölti vkin a mérgét; kiönti vkire a mérgét; magába fojtja v. lenyeli a mérgét; forr a méregtől; pukkad(ozik) a méregtől. Mérgében szemei szikráztak. (Eötvös József) S felelt, kitörvén Jónásból a méreg: | „Méltán haragszom azért, migcsak élek!”… (Babits Mihály) Méreg lobban a Bődi Ferenc szívében. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Mérgelődés, bosszúság. Sok mérget nyel. Sok méreg van vele. Csupa méreg az egész élete. Képzeld csak, milyen mérgem van! Kisöpörték a kedves pókomat. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Mérgesítő, dühítő, bosszantó dolog. [– Elvesztettem a bicskám.] – Ez aztán méreg v. nagy méreg! Hát nem méreg ez? Az a nagy méreg…, hogy tanárt meg bírót nem tud termelni a város. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Vmely természeti jelenség ártó, pusztító ereje. A tél kiadta a mérgét. Csikóbőrös kulacsocskám! | …Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta, Mint a terhes fölleg mérgét kiontotta. (Arany János)
Szólás(ok): mérget lehet rá venni: egészen biztos, feltétlenül lehet rá számítani.
Szóösszetétel(ek): 1. méreganyag; méregcsepp; méregerős; méreghalvány; méregisme; méregital; méregkehely; méregkeserű; méregkeverés; méregmirigy; méregölő; méregpiros; méregtan; méregtermő; méregzacskó; 2. ellenméreg; kígyóméreg; körömméreg; patkányméreg; pulykaméreg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
