nagylelkűség
nagylelkűség [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A nagylelkű (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; nemes, fennkölt gondolkodásmód, a megtorlásról, az egyéni bosszúról lemondó, megbocsátó természet. Nagylelkűséget tanúsít ellenségei iránt. Mindenki magasztalta nagylelkűségét. Nagylelkűség a győztest illeti. (Madách Imre) Mindegyik fölül akarta múlni a másikat nagylelkűségben, mert ők valódi nemes lelkek voltak. (Jókai Mór)
2. A nagylelkű (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; bőkezűség. Mrs. Peabody keleti nagylelkűséggel értelmezte a vendégszeretetet. (Ambrus Zoltán)
3. (régies) A nagylelkű (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; hősiesség, bátorság. Még a nagylelkűség Él magyarjaidban, él bennek a hűség … (Csokonai Vitéz Mihály)
4. Nagylelkű (1–3) cselekedet, magatartás, megnyilatkozás. Hálásan megköszönte nagylelkűségét. Néhány kitűnő angol lakathoz jutott gazdája nagylelkűsége folytán. (Krúdy Gyula)
nagylelkűségi.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
