nagyúr
nagyúr [gy-ú] főnév
1. (történettudomány) Főrangú hűbérúr, arisztokrata. Az ellenkirályt az elégedetlen nagyurak támogatták. Abban az időben a címeres nagyurak között is sok volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. (Gárdonyi Géza) Hallottam, Krajnában | S messze Franciában | Így mulatnak pártoskodva … Nagyurak hiában. (Ady Endre) || a. (történettudomány) Nádor. Bánk bán, Magyarország nagyura. Jaj, kegyes nagyúr! sokat | fogsz még te itt találni, ami akkor | nem volt, midőn elmentél… Orvosolj, ha tudsz. (Katona József)
2. (történettudomány) <A török szultán címe és megnevezése.> A nagyúr … a prófétára esküvék. (Jókai Mór)
3. (régies) <Rendsz. személyragozva, kisebb birtokos vagy polgári személy megszólításaként.> Megszólítás közben elmulasztá őt nagyuramnak címezni. (Jókai Mór) Foglaljon helyet, nagyuram … Mivel lehet gráciájára szegény szolgája? (Krúdy Gyula)
4. (gúnyos) Csak a vagyonnak élő, pénzes ember, a birtokos és tőkés osztály képviselője. A koldusból nagyúr lett, Él fejedelmileg. (Petőfi Sándor) A nagyuraknak néha különös passzióik vannak… (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Megöl a disznófejű Nagyúr, | Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten, Az aranyon ült, az aranyon. (Ady Endre)
nagyuras.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
