nahát
nahát indulatszó (bizalmas)
1. (erős hangsúllyal) <Csodálkozás, meglepődés kifejezésére>. Nahát ilyet! Nahát, mekkora lett ez a gyerek! Nahát, ilyet még nem hallottam! Sógor, Bálint sógor, nahát ilyen csodát, ebbe a kutya télbe ilyen utat? (Móricz Zsigmond)
2. <Megütközés, bosszankodás, felháborodás kifejezésére.> Nahát, ez már mégis csak sok! Nahát, ezt jól elrontottam! Nahát, most már elég! Meghalt [az öngyilkos]? – Haldoklik. – Nahát akkor mit ácsorognak, a teremtésit … Azonnal mozgósítani az egész kórházat. (Móricz Zsigmond)
3. <Megelégedettség, elragadtatás, jóleső érzés kifejezésére.> Nahát, ez már tetszik nekem! Nahát, ilyen asszony kell nekem! Barátom … nahát ilyet még nem kacagtam, mióta kétágú vagyok. (Móricz Zsigmond) Mihent feljött az autótól [a bátyám], elrakta a ruhákat. De milyen egy pontos, pedáns ember, úgy rakta el, nahát, azon egy ránc, egy gyűrődés nincs. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) <Felszólítás, biztatás nyomósítására.> Nahát, igyunk egyet!
5. (ritka) <Unszolás, sürgetés kifejezésére.> Nahát mi lesz már? Nahát, mégse jöttök? || a. <Válasz sürgetésének bevezetésére.> Igazam van? … Nahát, felelsz már? Hát nem tetszik neked a könyv? Már megbántad? – Neeem. – Nahát akkor … (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Nahát nem: <közlés megerősítését váró kérdésként:> nem úgy van?, nincs igaza(m)?, nemde?
6. (ritka) <Nyugtatásban, csitításban, kérlelésben.> Ne sírj már, fiacskám. Nahát, nem olyan nagy dolog az. Máskor majd jobban megtanulod.
7. (ritka) <Ráhagyás, beleegyezés, beletörődés, megengedés kifejezésében.> Nahát, legyen! Nahát, nem bánom, elmegyek! Nahát, ebben maradunk. || a. (ritka) <Vmely állítás érvényességének többé-kevésbé való elismerésében.> Nahát, megengedem, hogy részben igazad van, de …
8. <Enyhe fenyegetés bevezetésére.> Nahát, majd meglátod! Nahát, még csak az kéne!
9. <Igenlés v. tagadás bevezetésére, annak kifejezésére, hogy a közlést elgondolkodás előzte meg:> hát bizony. Nahát, én nem hiszem. Nahát, úgy látszik, igazad van. Elvittem hozzá a Gyulai ajánló sorait. Áhítattal vette át, s nem bírta levenni a szemét a … parányi betűkről. Nahát kérem – mondta … – egész Európából nem hozhatott volna nekem ennél becsesebb ajánló sorokat. (Móricz Zsigmond)
10. (bizalmas) <Párbeszédben, az előzőktől eltérő kérdés bevezetésére.> Nahát, mi újság?
11. (erős hangsúllyal) <Parancs v. dorgálás után, annak nyomatékosítására.> Nahát, ezt alaposan elrontottad.
12. (erősebb hangsúllyal) <;Párbeszédben; helyeslést, a hallottakkal való egyetértést jelentő közlés után, a helyeselt nézet hangoztatójának önérzetes megnyilatkozásaként:> ugye megmondtam. [Mégis neked volt igazad.] – Nahát! –121 <Hasonló kérdés után, önérzetes feleletként>. Ugyan mán! Ki mondja, hogy kezet csókolj? – Nahát! Én bizony nem istenkedek! (Kaffka Margit)
13. <Hosszabb történet, elbeszélés, összegező megállapítás előtt:> tehát, egyszóval. Nahát, ez az ügy be van fejezve. Nahát, ez nem sikerült.
14. (népies, bizalmas) <Az elbeszélés élénkítésére, kitérés v. megszakítás után, átmenetként, az új, a lényeges mondanivaló bevezetésére:> no (IV), nos, nos hát; elég az hozzá. Volt egyszer egy király, annak volt egy leánya, aki csak ahhoz akart férjhez menni, aki megfejti három rejtvényét; nahát ez a királyleány egyszer arra ébredt, hogy … [A hős hosszas jellemzése után:] Nahát, ez az ember … 1890-ben … már úgy felverekedett, hogy azt lehetett mondani, hogy gazdag ember lett. (Móricz Zsigmond)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
