napsütötte
napsütötte [e] melléknév napsütött (kissé választékos)
1. A nap sugarainak kitett, a naptól sütött. Napsütötte felhő, hegyorom, hely, rét, út. A napsütötte gyepen heverészett. Távol, az átlátszó köd leplében … látszott egy gyönyörű kis napsütötte völgy. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Berzsenyi és a két Kisfaludy lelke … a hősiség és a honfibánat napsütötte rónáin … tanyázott. (Eötvös Károly)
2. Napbarnított. Napsütötte arc, bőr. Csak egy régi vén huszár űl Mély bártattal, mély sebekkel Napsütötte arcán. (Gyulai Pál)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
