négyel
négyel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (ritka, régies)
Felnégyel (2). A négyelni való, megvert háromszor … (Fazekas Mihály) [Az elítéltet] négyelve hordozzák szét a bakó lovai. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: felnégyel.
négyelés; négyelő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
