nemhiába
nemhiába [e v. ë] mondatszó (határozószó-szerűen is, a mondatba simulva)
1. <gyak. hogy kötőszóval együtt, a természetes következmény megokolására, a következmény előtt v. után:> magától ér(te)tődik (, hogy) … Nemhiába, hogy álmos, hiszen egész éjjel fenn volt. Fáradt, nemhiába, sokat dolgozott az utóbbi időben.
2. <Ugyanúgy, a természetes, magától ért(et)ődő ok bevezetésére:> éppen azért, mert … S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte, Finomul kitellett, mondhatom, mértéke. (Garay János) Dobzse László ő felsége Magyarok királya Nem hiába hogy cseh volt, de Hejh csehűl is álla. (Petőfi Sándor)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
