nemtelen
nemtelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (történettudomány, régies) Nem nemes (I. 1) <személy>. Itt függnek ősim képei … | Nincs köztük egy is nemtelen. (Eötvös József) Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazának fiai, polgárai, testvérei vagyunk mindnyájan. (Kossuth Lajos) Van honoratus [= honorácior] elég, nem kell őket szaparítni… . Úgy is, amint hallom, törvény koholóda minap, hogy Már lehet eskütt is sült nemtelen ember ezentúl! (Arany János)
2. (elavult) Nem nemes (I. 3) <fém>. A bádog akkor is bádog volt, mint ma, a fordító általában csak nemtelen ércét akart vele jelenteni. (Arany János)
3. (irodalmi nyelvben, rosszalló) Finomságot, nemességet (3) nélkülöző, erkölcsi tekintetben alacsonyrendű; hitvány, alávaló, aljas. Nemtelen indulat, jellem, tett. No ez már nemtelen bosszú. Ezért meglakol! (Jókai Mór)
nemtelenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
