nevelt
nevelt [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, (-ebb) [e, e]
1. Olyan, akit, amelyet vhogyan neveltek (I. 1–4, II. 1–6), vmilyen nevelésben részesítettek. Nagy gonddal nevelt gyermek; öntudatra nevelt dolgozó; a nép szeretetére nevelt ifjúság; jól v. rosszul nevelt fiatalok; kedvére nevelt gyermek; magról nevelt szőlő. A jól nevelt leányokon Minden szemek kapának, Elhordta a szerencse, Már mindenikmenyecske. (Fazekas Mihály) || a. Nevelt fia, lánya, gyermeke vkinek: az a fiú v. leány, akit szülei – esetleg csak az apja v. az anyja – helyett a szóban forgó személy nevel fel. Nem édes fia, hanem csak nevelt gyermeke volt. [A verset] emlékkönyvbe írta [Vörösmarty]. Bártfayné … nevelt leánya … emlékkönyvébe. (Gyulai Pál) Dernyői szerette nevelt fiait. (Tolnai Lajos)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Jó nevelésben részesült, jól nevelt <személy>. Ákos a legszebb, legneveltebb ifjú a vármegyében. (Eötvös József)
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka) Vkinek, vminek a nevelésében felnőtt személy. Vmely kollégium neveltje. Kölcsey Ferenc unokaöccséhez és neveltjéhez, Kölcsey Kálmánhoz intézte a Parainesist. Ketvényi Nagy a vidéki színészet … világába vezette be neveltjét. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Az a tanítvány, akire mestere v. nevelője nagy hatással volt. Kemény János Bethlen Gábor neveltje volt.
neveltség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
