numerus
numerus [ë] főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Szám (főleg 1, 4, 5, 8). Egy fiatal embert látok fogva ablakomból. Az a 26. – d. numerus alatt tartatott. (Kazinczy Ferenc) Az éjszaka három numerust álmodtam. (Szigligeti Ede) || a. (régies) Lerajzolt, leírt szám (3); számjegy. || b. (iskolai, régies) Osztályzat, érdemjegy.
2. (irodalomtudomány, régies) <Prózai és verses művekben> a mondatok felépítésének arányossága és jó hangzása. A közönséges írásokban is módivá kezd lenni a franciás numerus. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint jó levesbe hus, Szükséges volna versbe numerus. (Arany János)
numerusos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
