orv
orv melléknév és főnév
I. melléknév orvul (rendsz. összetételben) (választékos) Tettét alattomban elkövető gonosztevőre jellemző, vele kapcsolatos, hozzá tartozó. Orv módon. Orv kezek által haltak el … (Mikszáth Kálmán) || a. (költői) Alattomos, nem nyíltan jelentkező. Orv betegség öldös íme engemet | és fojtogatja torkomat. (Babits Mihály)
II. főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben) Tettét alattomban elkövető gonosztevő. Vádolna-e a lelkiösmeret, Ha főbe lőnéd a gaz orvokat? (Szigligeti Ede) [A főügyésznek] ezer rossz emberrel, csalóval, gyilkossal, orvval volt dolga életében. (Eötvös Károly) Nem űzték a lovas katonák a merész orvot. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Tolvaj (1). Nincs az az enyves kezű vásározó orv, aki azt megkívánta volna. (Eötvös Károly)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
