ostobaság
ostobaság főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. (csak egyes számban) Az ostoba (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; gyatra észbeli képesség; tompa ész, butaság. Dühítő ostobaság. Viselkedése nagy ostobaságra vallott. Egy méteres vízben már igen vígan jár a hajó. Azért ilyen szélesek és idomtalanok. Azt lehetne gondolni, hogy ostobaságból van ez így, pedig dehogy: észből, hogy széles teste ne sokat merüljön s teherrel. (Tömörkény István) || a. (csak egyes számban) Vkinek (vminek) ostoba (1, 3) volta. Vki szavainak ostobasága. Bosszantó ennek a könyvnek az ostobasága. Nem értem ostobaságodat!
2. Ostoba beszéd, ostoba megnyilatkozás; butaság, marhaság. Ostobaságot beszél, mond. Ennél nagyobb ostobaságot még nem hallottam. || a. Ostoba cselekedet, ostoba dolog; butaság, marhaság. Ostobaságo (ka)t csinál, követ el. Láttál már ilyen ostobaságot? Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi hivatalos nyelvezetünk. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely jelentéktelenebb, de bosszantó, zavaró körülmény. Mindig közbejön valami ostobaság!
ostobaságú.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
