önámítás
önámítás [n-á] főnév (kissé választékos)
Az a lelki folyamat, tény, hogy vki önmagát ámítja, hitegeti (vmivel); önáltatás. Önámítás nélkül elmondhatjuk. Egész föllengésében önámítás, csalfaság és színlelés volt. (Kemény Zsigmond) A parlamentben … bizonyos … nemzeti önámítás alapján mindenki följebb számít a valódiságánál. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek tartalma: az, amivel vki ámítja önmagát. Hiú, merő, puszta önámítás. Amit elképzeltél, az csak önámítás!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
