önelégült
önelégült [ë v. e; n-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki túlértékelve önmagát, szemmel láthatóan meg van elégedve a maga adottságaival, eredményeivel, s ezeknél többre nem is vágyik. Önelégült ember. Ne légy olyan önelégült! || a. (kissé rosszalló) Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Önelégült mosoly, tekintet; önelégülten beszél. Önelégült arccal hallgatott. Pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. (Jókai Mór)
2. (régies) Megelégedett. Mióta átadta birtokát, azóta ma először tért önelégülten haza. (Mikszáth Kálmán)
önelégültség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
