önostorozás
önostorozás [n-o] főnév
1. (vallásügy, régies) Az a cselekvés, hogy vki saját testét – rendsz. túlzott vallásosságból, bűnbánatból, vezeklésből, engesztelés (1) céljával – ostorozza, (szeges) korbáccsal veri. A vezeklők, aszkéták önostorozása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Önmagunknak túlzott vádolása, kínzása vmely cselekedet, vélt v. valóságos hiba, bűn miatt. Folytonos, oktalan, szenvedélyes, szertelen önostorozás. Mi szükség ekkora önostorozásra!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
