ördög
ördög főnév -öt, -e [e]
1. (vallásügy) Gonosz szellem, a rossz oka, az embert bűnre csábító hatalom. → Tüzes ördög; az ördög bibliája ←; az ördög boronája ←; az ördög cimborája ←; az ördögök nagyanyja ←; az ördög villája ←; → belebújik az ördög; (bizalmas, rosszalló) ezt is az ördög hozta ide: rosszkor jött; → hét ördög lakik benne; az ördög súgta neki: vesztére cselekedte, olyat tett, amiből nagy kár, kellemetlenség származott; (durva) elviszi az ördög: a) elmegy, eltávozik; b) elpusztul, meghal; → megszállja az ördög; (tréfás) ördöge van: olyan szerencséje van, úgy eltalál vmit, mintha az ördög volna vele; (bizalmas) ez (már) az ördögé: vmi kárba veszett, vki vmely szenvedélyének a rabja lett, rossz útra tért; (bizalmas) az ördögnek adta a lelkét v. eladta a lelkét az ördögnek: rossz útra tért, elveszett ember, rossz ügyhöz szegődött; ördögöt → idéz; ördögöt → űz; ördöggel → bélelt; az ördöggel → cimborál v. az ördöggel van. Az ördögöt emberi alakban, lólábbal, szarvval szokták ábrázolni. Szóláshasonlat(ok): csúnya, fekete, rossz, rút, mint az ördög: nagyon cs., f., r., r.; fél v. irtózik tőle, mint ördög a tömjén(füst)től v. a szentelt víztől: nagyon fél vmitől. Miklós … bemegy a szobába. Jaj! most Toldi Györgyöt, | Ha még el nem vitte, elviszi az ördög. (Arany János) Semmi sem maradt a rémes jelenésből, csak az ázott gubaszag. Mint az ördög után a kénkőszag. (Móricz Zsigmond) Húsz esztendőm hatalom | húsz esztendőm eladom. | Hogyha nem kell senkinek, | hát az ördög veszi meg. (József Attila) Mart a bűntudat, | hogy az ördög súgja imáimat. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas) Az ördög se(m)…: senki … Ezt az ördög se érti. Az ördög se törődik vele. Az ördögnek sem kell. Ezt a nevet az ördög sem tudja elolvasni. (Vas Gereben) [Az ágyú] a golyóbist pedig oda lőtte a szegletbe, ahova az ördög se célzott volt. (Jókai Mór) Ördög tudja, min hahotáznak | úgy kint azok a gyerekek! (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult birtokos jelzős kapcsolatokban:> vmely rossz tulajdonságra, (ritka, irodalmi nyelvben) cselekvésre való ösztönző erő. A féltékenység, a hiúság, a kapzsiság ördöge. Te voltál aki báránybőrben a Rút hitszegésnek ördögét hozád. (Vörösmarty Mihály) Ha a nagyravágyásnak ördöge feltámadna végre bennem is, ki áll jót, hogy azt … ki fogom elégíthetni? (Eötvös József) Gyermeki tiszta szívvel haladnak a menetben, és kiűzik magukból még a kíváncsiság ördögét is. (Móricz Zsigmond)
3. (állítmányi haszn.) (ritka, választékos) Olyan személy, közösség, tárgy, körülmény, alkalom, aki v. amely könnyen rosszra viszi, bűnbe sodorja az embert. Az asszony, a rossz társaság, a léha környezet gyakran ördöge a férfinak. Hej! a bor nagy ördög … (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Nyugtalan, izgága, bajt okozó ember. Ördög ez az ember, nehéz vele megférni. János a legjobb szívű ember … De a bor ördöggé teszi. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) (rendsz. a nagy jelzővel) Nagy kópé, csavaros eszű, mindenre kapható, huncut személy. Te ez a francia leány egy ördög, amiket ennek az esze megjár, az borzasztó. (Tolnai Lajos) Gregorics nagy ördög lehetett fiatalabb korában. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon csintalan gyerek. → Eleven ördög. Te kis ördög! A te fiad is nagy ördög!
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Szegény ördög: a) szegényember; b) szerencsétlen, szánalomra méltó ember. Dicsérték a Johanna grófnő jó szívét – aki így megsegít egy szegény ördögöt. (Mikszáth Kálmán) Az ablakoknál szegény, bóbiskoló ördögök ültek, kiknek nem volt hol tölteni az estét. (Babits Mihály)
6. (átvitt értelemben, régies, bizalmas) Vörös ördögök: <az első világháborúban> a vörös nadrágos magyar huszárok.
7. (bizalmas) <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> –71 <Bosszankodás, bosszúság v. meglepetés, csodálkozás kifejezésében.> Ördögöt! Az ördögbe (is), mit csináltál már megint! Ördög és pokol! Az ördögbe, hiszen ez egy eredeti ember! (Mikszáth Kálmán) Ördög és pokol, ordítá Ocskay kárhozatos dühvel. (Jókai Mór) –72 <Bosszús kívánságban felszólításban.> Vigye(n) el az ördög! Hogy az ördög vigye v. vinné el! Hogy az ördög szánkázzon ← a hátadon! Ördög beléje v. bele! Menj az ördögbe! Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba! (Petőfi Sándor) Ördög beléjük, hát otthon nem találkozhatnak? (Gárdonyi Géza) –73 <Belenyugvás, ráhagyás kifejezésében.> → Vigye ördög; mind egy ördög: egészen egyre megy. –74 <Lenézést, lekicsinylést jelentő kifejezésekben.> Hagyd az ördögbe az egészet! –75 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> Hiszi az ördög! Bánja az ördög! Törődik vele az ördög! [Nem félsz?] – Fél az ördög. [Jössz?] – Megy az ördög v. ördögöt megyek. [Ugye megteszi a kedvedért?] – [Teszi az] ördögöt! [Jó?] – Jó az ördögöt! „Hát bolond vagyok én?” kiáltott haraggal A biró … „Vasat neki, láncot!… majd az ördög hígye, Hogy a tolvaj, amit ellop, visszavigye!” (Arany János) –76 (ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval) <A kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi az ördög? Ki az ördög zavar már megint? Hova az ördögbe ment? Hogy az ördögbe ne haragudnám? Hol az ördögben jártál? Hol az ördögben van? Honnan az ördögből vegyek pénzt? Mi az ördögnek csinálsz ilyeneket? Ki az ördögöt találok most erre a munkára? Mi az ördögöt akarsz? Hogy az ördögbe akar ön egy falusi birtokból megélni? (Jókai Mór) Mi az ördögöt akart tőle ez a leány? (Kosztolányi Dezső)
8. (határozószó-szerűen, elhomályosult jelentéssel) (ritka, irodalmi nyelvben) Nagyon. Ördög kemény ám ez az én fejem alja, nem kaphatnék valahonnan még egy vánkust? (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): Szegény az ördög, mert nincs lelke: ne sajnálj, nem vagyok olyan szegény, elesett, szembe nézek az élettel, a bajokkal; (népies, tréfás) veri az ördög a feleségét: <annak magyarázatául, hogy egy időben süt a nap, és esik az eső>; (tréfás, gúnyos) kifog a sánta ördögön is: mindenkinek az eszén túljár, nagyon ravasz, furfangos, csavaros észjárású ember; az ördögnek tartoztunk ezzel (az úttal): hiába, feleslegesen, haszontalanul tettük (meg). Közmondás(ok): A henyélés v. a restség v. a tétlenség az ördög párnája: a lustálkodás, a semmittevés bűnre visz. Az ördög nem alszik: vigyázz(unk), mert mindig történhet valami baj; a kísértés, csábítás, baleset veszélyére gondolnunk kell. Nem olyan fekete az ördög , amilyennek festik: gyakran nagyobb a rossz híre, mint amilyen rossz a valóságban; nem kell minden rosszat elhinni róla. Néha az ördögnek is kell gyertyát gyújtani: olykor kellemetlen kötelességet is jó képpel kell végezni. Nem jó az ördögöt a falra festeni (mert megjelenik): nem jó azt emlegetni, aminek a bekövetkezésétől félünk.
Szóösszetétel(ek): ördögbiblia; ördögborda; ördögcimbora; ördögcsapat; ördögfa; ördögfő; ördöghal; ördöghíd; ördögidézés; ördögidéző; ördögimádó; ördögkisasszony; ördögkő; ördögló; ördögmalom; ördögmesterség; ördögnyelv; ördögpofa; ördögszarv; ördögsziget; ördögszobor; ördögszombat; ördögtáncos; ördögtövis.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
