öregség
öregség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az öreg (1) melléknévvel kifejezett testi, szellemi állapot. Korai öregség; látszik rajta, utolérte az öregség. Ősz fej, hajlott hát öregségre vall. Öregség, ruhátlanság, hideg és nélkülözés miatt dideregtek a tagjai. (Eötvös Károly) Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, | elmebaj, egyke … | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
2. Az átlagos életkornak késői szakasza (az 50–60. éven túl); öregkor. Öregségére elérte, hogy … Csendben tölti öregsége napjait. Öregségére gondozásra szorult. Ahogy nőnek az árnyak, Ahogy fogynak az esték, Úgy fáj jobban és jobban Az eljátszott öregség. (Ady Endre)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
