ősfoglalkozás
ősfoglalkozás főnév (főként többes számban) (történettudomány, néprajz)
<Ősközösségi társadalomban élő népeknél> az a tevékenység, amelynek során a természet kész javait az emberi szükségletek (táplálkozás, ruházkodás) céljára megszerzik. A gyűjtögetés, a halászat, a vadászat ősfoglalkozások.
ősfoglalkozási; ősfoglalkozású.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
