paradoxon
paradoxon főnév -t, -ok, -ja (választékos, irodalmi nyelvben)
1. <Az ellentéttel (1b) rokon stíluseszközként:> paradox (1), gyak. elméskedő állítás, tétel (pl. A nőknek gyengeségük az erejük. – Szünj meg, panasz; ne háborogj, szív! Bűnöd csak egy volt: az erény. Arany János) || a. (ritka) Olyan tétel, állítás, amelyben nem csupán látszólagos, hanem valóságos önellentmondás van. (Pl. fából vaskarika)
2. Egymásnak ellentmondó tények, események együttléte. Gazdasági, történelmi paradoxon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
