randevú
randevú [ë-ú v. ë-u] főnév -t, -ja, (elavult) rándevú (bizalmas)
Megbeszélt találkozás, találka. Barátommal a Margitsziget alsó végénél adtunk randevút egymásnak. || a. Kül. szerelmesek találkája; légyott. Randevút ad, ígér, megbeszél. Egy kedveskémnek rándevút ígértem. (Szigligeti Ede) A sövénynél sátoros lapu, Ott volt a legelső randevu. (Vajda János) Megalázta magát, csakhogy egy randevút kierőszakoljon. (Babits Mihály)
randevúzik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
