reá
reá [ë] határozószó és igekötő
I. határozószó (személyragos) -m, -d, reá [ë] v. (népies) reája [ë], -nk, -tok, -juk v. (régies) -jok; nyomósítva: énreám stb. (tájszó v. választékos)
1. Rá (I). → Átok re → fátyolt reá; → halált reá. Európa csendes, ujra csendes. Elzúgtak forradalmai … Szégyen reá! (Petőfi Sándor) Megszólítom, ha mindjárt a pokol tátong reám. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (sport) <Lóversenyen annak jelölésére, hogy a játékos nagyobb tétjére kisebb összeget fizetnek ki vmely igen erősen megjátszott ló – rendsz. a favorit – befutása esetén.> „Villám” nyolc a tízhez reá (fizetett): (a fogadó) „Villám”-ra tíz forintot tett, de csak nyolcat fizetnek neki vissza.
II. igekötő (tájszó, régies) Rá (II).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
